Siófok: A rómaiak által lakott vízfolyás „fuka”
Siófok területe már 1. században fontos hely volt, a rómaiak által lakott hely a Sopianaeból Arrabonába – azaz Pécsről Győrbe – vezető út részét alkotta.
Jelenleg ismert nevét későn, 1790-ben kapta, amely két külön tagból áll össze, de mindkettő a vízfolyáshoz kapcsolható. A sió a zuhogó víz hangjára utal, a ma süvít formában ismert sí, sív származéka. A Fok – tulajdonnévként – az itt található, magas vízállású folyóágra vagy egy tó vizét elvezető csatornára utal. Korábbi formája a fuk, így találjuk meg a tihanyi apátság alapítólevelében is: „rivulus namque, qui dicitur Fuk fluens″, azaz
„a kis patak, amit Fuknak neveznek”.
1137-ben Fuk szerepel a települések között, de a törökök már Fokot foglalják el a 16. században.
A 19. század elején a helység az Adria–Erdély gyorspostakocsi-forgalom részévé vált, és ezzel párhuzamosan megkezdődött a falu vízszabályozása is. Beszédes József vízügyi mérnöknek köszönhetően a Balaton vízszintjét sikerült egy méterrel csökkenteni, így
több ezer holdnyi telek alakult ki.
Víztorony
A város jellegzetes épülete 1912-ben épült, Gergely Jenő és Guth Árpád tervei alapján. Kezdetben a vízellátás miatt volt rá szükség, de szerepe idővel változott. A II. világháború alatt megfigyelőhely volt, majd évtizedekig állt üresen. Az 1998-as belső renoválás után nem sokkal ismét be kellett zárni, és 2010-ig kellett várni a teljes felújításra, ekkor kilátóvá alakították át a tartály területét. A víztorony jelenleg két kiállításnak ad otthont. Korabeli leírások szerint 45 méter magas, viszont
hivatalosan 41,3 méteres.
(Fotó: Kőrösi Tamás – forrás: We Love Balaton)
